Amint látjátok már nem a Levelezés Anonymus-szal van. És tudom még nem értem a végére de nincs már ötletem.. vegyük úgy,hogy meg szakították a kapcsolatot egymással. Rendben. Nos, közeledünk a blog vége felé. És amint ígértem kint van az új rész. A nyolcadik. Most a kilencedik van kinnt. És még ma fent lesz az utolsó rész,ha minden jól megy. És megpróbáltam hosszúra írni. Utolsó előtti rész. Remélem az új blogom amit itt kezdek tetszeni fog. És ahhoz még komi is fog könni....vagyis remélem.
*Dominick szemszöge*
-Emma.-mondtam.
-igen.-mondta.
-Eljönnél velem randira?-tettem fel a régen várt kérdést.
-Persze.-mondta, mert a barátnője oldalba ütötte.
-Hát köszi. Akkor ma este, szia.-nyomtam egy puszit az arcára és láttam,hogy el pirul.
-Szia. És rendben.-mondta. Az este hamar el telt vagyis a délután Miket beszélek? Hamar fel vettem egy hétköznapi cuccot és egy torna csukát és már ott is voltam a kávézóban. Emma már ott várt.
-Szia.-köszöntem. S meg pusziltuk egymást.
-Szia.-mondta s le ültünk.
-Mit hozhatok?-kérdezte a pincér.
-Hát én egy forró csokit szeretnék.-mondta Emma.
-Akkor 2 forró csokit legyen szíves.-mondtam, s már el is tűnt.
-Hát akkor kezdjük.-kezdte Emma.-Miért engem szemeltél ki?
-Hát mert olyan rendes vagy, meg szép és még sorolhatnám.-mondtam.
-Tessék.-tette le a pincér a kért forró italokat.
-Köszönjük.-mondtam s elment.
-Köszönöm. Te se panaszkodhatsz. Mert te meg helyes vagy. Lehet ezt csak én gondolom így. de így van.-mosolygott s bele kortyolt italába.
-Hát, nem tudom miről beszélgessünk.-nevettem el magam.
-Hát én sem.-Ő is nevetett.-Mi a kedvenc együttesed?
-Fall Out Boy.-mondtam.-Neked,
-Nekem is. Kedvenc zene tőlük?-tette fel a kérdést.
-Húúúú.....hát sok van de asszem a Thanks For The Memories.-mosolyogtam.
-Nekem is. Te kis csóró.-öltötte rám a nyelvét.
-Kérem itt ezt ne csinálják. Ha nem tetszik távozzanak.-jött a pincér.
-Jó, viszontlátásra.-indultunk el.
-Hé! és a pénz.-kérdezte.
-Nm ittunk belőle így nem fizessük ki. Gyere fussunk el.-futott Emma. Én is hasonlóan cselekedtem.
Emmáék háza előtt meg álltunk és elcsattant az első csókunk randin belül.De Emma megint lelépett.
*Néhány hónappal később*
*Bella szemszöge*
Nem hiszem el, hogy én és Dave járunk. Méghozzá azt se, hogy Emma+Dominick.Már csak azt nem tuom, hogyan mondjam el Dave-nek, hogy terhes vagyok. Otthon ültünk a kanapén és összebújva néztük a tv-t.
-Dave.-törtem meg a csendet.
-igen.-csókolt meg.
-Az van,hogy...én....én..-dadogtam.
-Hogy te?-villantott egy 1000 wattos mosolyt.
-Terhes vagyok.-mondta, mire pislogott.
-Apa leszek?-kérdezte.
-Hát még nem biztos, de már napok óta nem jött meg, meg ezek.-mosolyogtam én is.
-Hát akkor holnap sürgősen el kell mennünk egy orvoshoz.-mondta.
-Tudom-tudom. De most menjünk aludni.-mondtam s fel mentünk.
*Dominick szemszöge*
Nem vagyok híve a romantikus filmnek, de ezt az egyet muszáj volt megnéznem. Hisz a drágalátos barátnőmnek meg kellett nézni.
-Mi is volt a címe?-kérdeztem halál unottan.
-Figyelj szívem nekem te ne vágj ilyen képeket, mert itt hagylak.-fenyegetett.
-Félek.-játszottam el. :)
-Félhetsz is. Amúgy meg az volt a címe, hogy: "Marha jó vagy!" -mondta.
-Ilyen hülye címet.-motyogtam.
-Ne is mondd. Bella mondta,hogy hülye a cím de jó film. Szóval méhis csak kibírtad azt a 2 órát, nem?-csókolt meg.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeem.-mondtam.
-Jó, akkor most menjünk vásárolni. Hisz valamit csak kell venni. Nem?-kérdezte.-Mert hát tudod a testvéreink gyerekének valamit kell venni.:D
-Hát jó, legyen.-mondtam, most tényleg nekem kell majd mindent vinnem. Vagy megvettük a fél boltot. Nem baj. hazáig csak kibírom. Mivel azt tervezem, hogy 1-2 év után megkérem a kezét, ezért most megvettem a gyűrűt. Valami ilyesmi volt:
-Mi tartott ennyi ideig Devine?-kérdezte Emma.
-Semmi-semmi.-mondtam. S haza felé vettük az irányt.
*1 év múlva*
-Dave! Nem találom sehol se a gyűrűt.-mondtam.
-Tudom.-mondta.
-Mit csináltál vele,kérdeztem.
Hát az úgy volt,hogy.......
-Hogy meg mutatta nekem, és véletlenül bele esett a folyóba és az ár elsodorta.-mondta Bella.-És sajnáljuk. Veszünk másikat, ami ugyan ilyen!
-De az volt az utolsó. Mondta csaj, hogy ebből már nem lesz több.-akadtam ki.- Emma is arról....
-Mi van velem?-jött le az Én Kedvesem.
--Semmi szívem. Csak szeretlek.-csókoltam meg.
-Jó rendben. Figyelj, Bellával elmegyek egy kicsit sétálni. Oké,-kérdezte.
-persze. Mi addig rendet teszünk.-mondtam. S elmentek.
-Na most mi legyen?-fordultam Dave felé.
-Nem tudom.-mondtam.-Max. veszünk egy másik gyűrűt.
-Jó rendben. Úgyis meg akarom kérni Bella kezét.-mondta Dave. Bezártam az ajtót, fel húztam a kabátom cipzárját, mert tél volt, és bepattantam a kocsiba. Fél óra alatt odaértünk az ékszerészhez és bementünk.
-Jó napot!-köszöntünk. látszott,hogy örül hisz ide ritkán jönnek, mert drága itt minden. de minket nem zavart.
-Ez szerinted jó lesz Bellának?-mutatott egy ilyen gyűrűre:
-Nem hiszem!-ráztam a fejem mint egy őrült. Szerintem hülyének is nézett az eladdó.
-Esetleg ne segítsek?-kérdezte.
-De. Hol találjuk az eljegyzési gyűrűket?-kérdezte Dave.
-Jöjjenek!-mondta, s mi követtük. Egy helységbe vezetett ahol szebbnél-szebb gyűrűk vártak minket.
-Ezek a legszebbek és olcsón is.-mondta.
-És miért olcsó?-kérdeztem.
-Hát azért,mert maguk az első emberek. És az első embereknek ezt a különös részleget olcsón adjuk. mert a teljes ár 54000 $. De olcsón csak 32000 $.-mondta.
-akkor az eredeti áron vesszük meg.-mondtam.
-Rendben.-mondta, s mi tovább nézelődtünk. Dave kiszúrt egyet és én is. Remélem mind 2 lánynak tetszeni fog a gyűrű.
Dave páros gyűrűje:
Az én választott páros gyűrűim:
-Összesen 108000 $-mondta az eladó. Mikor haza értünk a csajok már vártak minket. Hisz karácsony volt és olyan szép lett a ház, mint még soha. Igen, négyen lakunk de ez meg fog változni. Mert majd úgyis külön fogunk élni.
-Hol voltatok.-jött oda Bella, s megcsókolta szerelmét. Én is hasonlóan cselekedtem. Csakhogy én nem Dave-t csókoltam meg hanem emmát.
-Hát boltban.-mondta.
-Milyen bolt?-kérdezte Emma.
-Hát olyan bolt, hogy Bella.......hozzám jössz?-nyitotta ki a dobozt Dave.
-IGEEN!-s a lány megcsókolta, Dave fel húzta ujjára a gyűrűt.
-Em,-kezdtem bele, s láttam a lányon, hogy nagyon várja,hogy mit mondok.-Hozzám jössz?
-NEM!-mondta.-
-Miért?-kérdeztem :/ Úgy látszik nekem semmi se jön össze vagy mégis? :)
-Persze, hogy hozzád megyek ez nem kérdés.-csókolt meg, és én ráhúztam az ujjára a gyűrűt.
-Nekünk is van mondani valónk.-kezdték egyszerre.
És mi?-kérdeztük mi is egyszerre.
-Az, hogy mind a ketten terhesek vagyunk.-mondták. Mire mi meg pörgettük őket.
-Héé, tegyetek le minket.-mondták s mi letettük őket. A karácsony egész jól ment. Minden ami csak lehetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése